Nevezetességek
Ősszínházak, no meg Anglia
2015. 03. 31.Köztudott tény, ha London és a színház szavak egy mondatba kerülnek, akarva-akaratlanul minden (nem színháztudomány tanszéken végzett egyetemi hallgatónak) a híres Globe ugrik be elsőnek -és talán utolsónak is, melynek színpadán létezése óta megannyiszor elhangzott már a híressé vált “To be or not to be”. (Mondanunk sem kell, az idézet nem mástól, mint Shakespeare mester tollából látta meg a napvilágot, és a 17. század elején került nyomtatásba).
No de joggal merül fel a London városában turistáskodni vágyókban, vajon ennyiből áll-e a brit főváros színházainak listája? Természetesen a válaszunk nem! Egy korábbi cikkünkben bemutattuk már a Palladium világát egyenesen az Argyll Streetről, most pedig a változatosság kedvéért egy virtuális 16. és 17. századbeli utazásra invitálunk mindenkit. Fő témánk nem más, mint a színház!
A korszakunk száraz történelmi előzményeit tekintve I. Erzsébet, az utolsó Tudor uralkodó regnálása (1558-1603) idején járunk. Ezidőben a színházak jelen voltak az arisztokrácia minden milliméterén, hiszen az arisztokraták saját házi társulatokkal (4-6 fő) rendelkeztek (a két leghíresebb a Leicester’s Men, valamint a Kingsmen -és nem, utóbbinak semmi köze a nemrég mozikba került kémtörténethez). Szintén helyt adott a játékoknak a fogadók és kocsmák udvarai, ahol az ivók szórakoztatására olcsó, filléres előadások estéről-estére megkacagtatták azokat, akik a pohár fenekére néztek, valamint az előkelőbb játékok színhelyeként a Globe mellett a Swan (1595), Rose (1587), Curtain (1577) színház.
Mielőtt még bővebben kitérnénk az 3 nagy színházra, pár érdekesség az Erzsébet-korabeli színjátszásról. Ha megnézzük a színházként üzemelő londoni épületeket, azt láthatjuk, hogy mindegyike a Temze bal partján található. Ez bizony nem véletlen! Ugyanis a 16. században ezzel akarták Cronwell és hű követői érzékeltetni, hogy azoknak az arisztokratáknak, akik színházba akartak menni, nem csupán jelképesen kellett átlépniük egy határt, hanem valóságosan át is kellett kelniük a Temzén -holott nyíltan egyetlen egyszer sem adták ki a színházbajárás tilalmát -járványidőszakokat leszámítva. S habár az egyház igehirdetői hangot adtak nemtetszésüknek, miszerint az úr gyermeke ne járjon holmi színjátékokra, megszületett egy új életforma: a színpadon állás és a színházba járás (szemben a középkori szokásokkal, most már a színházba járók fizettek a színpadon állóknak). Végezetül a színészi játékokról pár szó… Ebben a korban az volt az elfogadott, hogy mind a férfi, mind a női szerepeket egyaránt férfiak alakították, improvizálva, ugyanis egyetlen színész sem ismerte az egész darabot, nehogy el tudja azt egy másik társulatnak adni. A saját szerepeiket pedig egyszemélyes “dialógus” formájában Rotulán, egy fa szerkezeten kapták meg. A darab -szemben a mai formákkal- nem akkor végződött, ha a színészek elé lehullt a vastag bársonyfüggöny, hanem ha a nézőtéren tapsban törtek ki. Így akakulhatott, hogy Shakespeare Othellóját az ősbemutatót követően évekig csupán Desdemona megöléséig láthatták a londoni színházba járók.
Swan (1595)
Az étterem és bárként üzemelő “Hattyúban” közel 450 férőhelyet biztosító épületbe kisebb és nagyobb rendezvények megszervezésére is van lehetőség, asztalfoglalás azonban szükséges!Újranyitására egyébként a nyolcvanas évek végén került sor, azonban meghagyva színházi funkcióját is, a mai napig tartanak előadásokat!
Rose (1587)
Brit színháztörténészek megállapították, hogy a nézőtér emberei kezdetekkor tengergyümölcseit csipegethettek előadások közben -ugyanis az evés-ivás éppúgy elfogadott volt, mint a mai mozik nézőterén. A Rose érdekessége, hogy belső kialakítását nem másnak, mint az Oscar-díjjas Judi Dench színésznőnek köszönheti, aki a 99’-es Szerelmes Shakespeare című, korhű filmbeli alakításáért vihette haza a kis szobrocskát. Előadásait tekintve egyébként a paletta igén széles, ugyanis a Pán Pétertől kezdve a Csíkos pizsamás kisfiún át elég változatos, hogy mi kerül a pódiumra.
Curtain (1577)
Ugyan nem kifejezetten londoni színház -lévén hogy tömegközlekedéssel is közel 4 óra alatt érhetjük el, mindenképpen fel kell tüntetnünk a listánkon, mert Anglia első színházainak egyike, a Museum of London szakértő régészei pedig megállapították, hogy a nagy hírnevű Globe előtt bizony ez a színház adott otthont a Lord Chamberlain's Men elnevezésű társulatnak. Kevésbé ismert tény, hogy a hiedelmekkel ellentétben egyébként a Rómeó és Júlia, valamint az V. Henrik is a Curtain deszkáin debütált a londoni közönség előtt.
Riczik Petra
No de joggal merül fel a London városában turistáskodni vágyókban, vajon ennyiből áll-e a brit főváros színházainak listája? Természetesen a válaszunk nem! Egy korábbi cikkünkben bemutattuk már a Palladium világát egyenesen az Argyll Streetről, most pedig a változatosság kedvéért egy virtuális 16. és 17. századbeli utazásra invitálunk mindenkit. Fő témánk nem más, mint a színház!
A korszakunk száraz történelmi előzményeit tekintve I. Erzsébet, az utolsó Tudor uralkodó regnálása (1558-1603) idején járunk. Ezidőben a színházak jelen voltak az arisztokrácia minden milliméterén, hiszen az arisztokraták saját házi társulatokkal (4-6 fő) rendelkeztek (a két leghíresebb a Leicester’s Men, valamint a Kingsmen -és nem, utóbbinak semmi köze a nemrég mozikba került kémtörténethez). Szintén helyt adott a játékoknak a fogadók és kocsmák udvarai, ahol az ivók szórakoztatására olcsó, filléres előadások estéről-estére megkacagtatták azokat, akik a pohár fenekére néztek, valamint az előkelőbb játékok színhelyeként a Globe mellett a Swan (1595), Rose (1587), Curtain (1577) színház.
Mielőtt még bővebben kitérnénk az 3 nagy színházra, pár érdekesség az Erzsébet-korabeli színjátszásról. Ha megnézzük a színházként üzemelő londoni épületeket, azt láthatjuk, hogy mindegyike a Temze bal partján található. Ez bizony nem véletlen! Ugyanis a 16. században ezzel akarták Cronwell és hű követői érzékeltetni, hogy azoknak az arisztokratáknak, akik színházba akartak menni, nem csupán jelképesen kellett átlépniük egy határt, hanem valóságosan át is kellett kelniük a Temzén -holott nyíltan egyetlen egyszer sem adták ki a színházbajárás tilalmát -járványidőszakokat leszámítva. S habár az egyház igehirdetői hangot adtak nemtetszésüknek, miszerint az úr gyermeke ne járjon holmi színjátékokra, megszületett egy új életforma: a színpadon állás és a színházba járás (szemben a középkori szokásokkal, most már a színházba járók fizettek a színpadon állóknak). Végezetül a színészi játékokról pár szó… Ebben a korban az volt az elfogadott, hogy mind a férfi, mind a női szerepeket egyaránt férfiak alakították, improvizálva, ugyanis egyetlen színész sem ismerte az egész darabot, nehogy el tudja azt egy másik társulatnak adni. A saját szerepeiket pedig egyszemélyes “dialógus” formájában Rotulán, egy fa szerkezeten kapták meg. A darab -szemben a mai formákkal- nem akkor végződött, ha a színészek elé lehullt a vastag bársonyfüggöny, hanem ha a nézőtéren tapsban törtek ki. Így akakulhatott, hogy Shakespeare Othellóját az ősbemutatót követően évekig csupán Desdemona megöléséig láthatták a londoni színházba járók.
Swan (1595)
Az étterem és bárként üzemelő “Hattyúban” közel 450 férőhelyet biztosító épületbe kisebb és nagyobb rendezvények megszervezésére is van lehetőség, asztalfoglalás azonban szükséges!Újranyitására egyébként a nyolcvanas évek végén került sor, azonban meghagyva színházi funkcióját is, a mai napig tartanak előadásokat!
Elérhetőség | Cím: 21 New Globe Walk Bankside London SE1 9DT Honlap |
Megközelítés | Millenium Bridge lábától két percre gyalog Tömegközlekedéssel: Jubilee metróvonal, Southwark megálló |
Rose (1587)
Brit színháztörténészek megállapították, hogy a nézőtér emberei kezdetekkor tengergyümölcseit csipegethettek előadások közben -ugyanis az evés-ivás éppúgy elfogadott volt, mint a mai mozik nézőterén. A Rose érdekessége, hogy belső kialakítását nem másnak, mint az Oscar-díjjas Judi Dench színésznőnek köszönheti, aki a 99’-es Szerelmes Shakespeare című, korhű filmbeli alakításáért vihette haza a kis szobrocskát. Előadásait tekintve egyébként a paletta igén széles, ugyanis a Pán Pétertől kezdve a Csíkos pizsamás kisfiún át elég változatos, hogy mi kerül a pódiumra.
Elérhetőség | Cím: 24-26 High Street London KT1 1HL Honlap |
Megközelítés | 15 percre áll tőle a Hampton Court -a Temze másik oldalán persze Tömegközlekedéssel: South West Trains |
Curtain (1577)
Ugyan nem kifejezetten londoni színház -lévén hogy tömegközlekedéssel is közel 4 óra alatt érhetjük el, mindenképpen fel kell tüntetnünk a listánkon, mert Anglia első színházainak egyike, a Museum of London szakértő régészei pedig megállapították, hogy a nagy hírnevű Globe előtt bizony ez a színház adott otthont a Lord Chamberlain's Men elnevezésű társulatnak. Kevésbé ismert tény, hogy a hiedelmekkel ellentétben egyébként a Rómeó és Júlia, valamint az V. Henrik is a Curtain deszkáin debütált a londoni közönség előtt.
Elérhetőség | Cím: 47 Milkstone Road Rochdale OL11 1EB Honlap |
Megközelítés | Tömegközlekedéssel: Rochdale Town Centre, East Didsbury |
Riczik Petra