Nevezetességek
Shakespeare színház
2014. 06. 12.A nagy Shakespeare rajongóknak kihagyhatatlan program ellátogatni a Globe színházba, és lehetőség szerint még a jelenlegi társulat egy darabját is megtekinteni. A világ legünnepeltebb színházának múltja azonban nem csak mókáról és kacagásról szól!
I. Erzsébet uralkodása alatt még nem voltak színházak Angliában, így a társulatok fogadókban, egyetemi hallokban, illetve privát házakban mutatták be kisebb darabjaikat. Így ment ez egészen 1576-ig, mikor James Burbage megalapította a Theatre in Shoreditch-et, az első színházat, aminek társulatához William Shakespeare 1580-ban csatlakozott. Húsz évnyi virágzás után azonban vita támadt a továbblépést illetően. A helység bérlete lejárt, meg kellett volna újítani, ám eközben tárgyalások indultak a régi Blackfriar környékén lévő elhagyatott csarnok bérléséről, és használatba vételéről, mint fedett színház. A társulaton belüli viták 2 évig tartottak, eközben a közeli Courtainben játszották darabjaikat. Végül 1598-ban, James Burbage halála után egy évvel drasztikus döntést hoztak : a rivális southwarki színház, a Rose közelében béreltek ki egy földbirtokot és megkezdték saját, fedett színházuk felépítését. Ennek költségeinek fedezésére Burbage fiai részvényeket kínáltak eladásra a jövendőbeli Globe bevételeiből. Shakespeare volt az egyik a négy színész közül, aki vett ilyen részvényt, segítve ezzel az építkezést.
A híres londoni Globe színház 1598-ra készült el, díszes oszlopok és emelt, fedett színpad jellemezték a köríves épületet. A színpadhoz porond csatlakozott, ahova már egy pennyért állójegyet lehetett váltani, az emeletes zsöllyesorok székeiről pedig két pennyért élvezhették az előadást a nézők, teljes kényelemben. Nagy szerepe volt a közönségnek, bekiabáltak, fütyültek a játék közben, sőt a számukra negatív karaktereket különböző tárgyakkal dobálták meg. Főként a londoni nemesek jártak színházba, hiszen nekik volt rá pénzük, legalábbis az ülőhelyekre mindenképpen! Belőlük kerültek ki az egyes színházak támogatói, a mecénások. Annak idején nem volt rendező a színházban, csupán a színészek és a szerző, utóbbi akár 10 fontot is kaphatott műve kéziratáért. Mivel azonban a kézi másolás nagyon drága dolognak számított, a színészek csupán a saját szövegüket kapták meg, így puzzle-szerűen állt össze a darab. A női karaktereket fiatal fiúk elevenítették meg, ugyanis nőknek tilos volt részt venniük az előadásban. A Globe 14 évig töretlen sikerrel büszkélkedhetett, egészen az 1613-as VIII. Henrik előadásig. Egy óvatlan hiba folytán az egyik színpadi ágyú meggyújtotta a nádtetőt, és csupán két óra leforgása alatt porig égette a teljes épületet. Ennyi idejük volt a nézőknek is a menekülésre, így kisebb pánik ütött ki közöttük. Csodával határos módon azonban egyetlen egy ember sérült csak meg, szerencsére valakinél pont volt egy korsó sör, amivel lángoló nadrágját elolthatták, legalábbis a legenda szerint.
Az új Globe viszonylag hamar felépült, immár cseréptetővel ellátva, azonban Shakespeare ide már nem írt többé darabokat, játszani is csak olykor-olykor volt hajlandó, hiszen ez már nem az a Globe volt, ami a darabjait sikerre vitte. A színház végül 1642-ben zárta be kapuit, az összes többi londoni színházzal együtt, az Angol Puritán Adminisztráció parancsára. Többet nem lépett fel egy társulat sem a világhírű színpadon, ami így az enyészeté lett.
A rendező, Sam Wanamaker (amerikai) 1949-os Londonban jártakor szomorúan tapasztalta, hogy a nagynevű író, Shakespeare nevét csupán egy tábla őrzi egy pub oldalában. Terveket kezdett szőni, hogyan lehetne méltó emléket állítani a zseniális szerzőnek. Célja egy hatalmas komplexum létrehozása volt, oktató- és kutató központtal, mozival, pubokkal, lakásokkal, parkolóval és szállodával. Ez azonban rengeteg pénzt igényelt volna, amit egyrészt 1972-ben egy Hamlet előadás bevételéből kívánt fedezni, mely főszereplőjének Keith Mitchellt választotta, másrészt pedig megalapították a Shakespeare Baráti Társaságot, mely alapítványoktól kért pénzt a megvalósításhoz. Húsz év telt el, az adományok jöttek-mentek, végül, ha az egész terv nem is valósult meg, de 1997-ben átadták az új színházat, melyet a mai napig láthatnak az oda látogatók.
Ma is rengeteg programot kínál a Globe, nem csak előadásokra válthatunk jegyet, hanem több kiállítás és egy könyvtár is vár minket. Emellett színésziskola is lett egyben, ahol a hangtechnikáktól kezdve mindenre kitér a széleskörű színi oktatás. Miután pedig végigjártuk az idegenvezetőnkkel a hajdani Globe és Shakespeare életét bemutató kiállítást, megpihenhetünk a Swan Bar-ban, ahol kiváló minőségű, helyi farmerektől és piacokról beszerzett alapanyagú ételeket kóstolhatunk. Valamint ennek, a 2014-es évnek április 11-ig megtekinthettük Graham Clark Theatrickles című kiállítását, amivel kifejezi a történelem és Shakespeare művei iránti szenvedélyét. A kiállításokra és a Globe túrára a felnőtt jegy 13,50£, a nyugdíjas 12£ , a diák 11£, a gyerek 5 és 15 év között 8£, 5 év alatt pedig ingyenes.
Legkönnyebben a Circle Line metróval közelíthetjük meg az épületet, a Mansion House megállónál kell leszállni, ahonnan 10 perc alatt, a Southwark hídon áthaladva eljuthatunk ide, vagy útközben felszállhatunk a 344-es busz járatra, ami átvisz minket a hídon.
Akit egy kicsit is vonz a történelem, a londoni színházi élet, vagy szereti Shakespeare tragédiáit és komédiáit annak feltétlenül el kell látogatnia, hogy az idegenvezetők segítségével felfedezhesse a régi Globe világát! Akinek pedig mindez nem volna éppen elég élmény, az még ellátogathat a közeli Tate Modern múzeumba is!
Az alábbi videóban pedig kívülről és belülről is megcsodálhatjuk a színházat:
Főbb adatok a Globe színházról:
Források: Itt Itt Itt
Tajnay Dorottya
I. Erzsébet uralkodása alatt még nem voltak színházak Angliában, így a társulatok fogadókban, egyetemi hallokban, illetve privát házakban mutatták be kisebb darabjaikat. Így ment ez egészen 1576-ig, mikor James Burbage megalapította a Theatre in Shoreditch-et, az első színházat, aminek társulatához William Shakespeare 1580-ban csatlakozott. Húsz évnyi virágzás után azonban vita támadt a továbblépést illetően. A helység bérlete lejárt, meg kellett volna újítani, ám eközben tárgyalások indultak a régi Blackfriar környékén lévő elhagyatott csarnok bérléséről, és használatba vételéről, mint fedett színház. A társulaton belüli viták 2 évig tartottak, eközben a közeli Courtainben játszották darabjaikat. Végül 1598-ban, James Burbage halála után egy évvel drasztikus döntést hoztak : a rivális southwarki színház, a Rose közelében béreltek ki egy földbirtokot és megkezdték saját, fedett színházuk felépítését. Ennek költségeinek fedezésére Burbage fiai részvényeket kínáltak eladásra a jövendőbeli Globe bevételeiből. Shakespeare volt az egyik a négy színész közül, aki vett ilyen részvényt, segítve ezzel az építkezést.
A híres londoni Globe színház 1598-ra készült el, díszes oszlopok és emelt, fedett színpad jellemezték a köríves épületet. A színpadhoz porond csatlakozott, ahova már egy pennyért állójegyet lehetett váltani, az emeletes zsöllyesorok székeiről pedig két pennyért élvezhették az előadást a nézők, teljes kényelemben. Nagy szerepe volt a közönségnek, bekiabáltak, fütyültek a játék közben, sőt a számukra negatív karaktereket különböző tárgyakkal dobálták meg. Főként a londoni nemesek jártak színházba, hiszen nekik volt rá pénzük, legalábbis az ülőhelyekre mindenképpen! Belőlük kerültek ki az egyes színházak támogatói, a mecénások. Annak idején nem volt rendező a színházban, csupán a színészek és a szerző, utóbbi akár 10 fontot is kaphatott műve kéziratáért. Mivel azonban a kézi másolás nagyon drága dolognak számított, a színészek csupán a saját szövegüket kapták meg, így puzzle-szerűen állt össze a darab. A női karaktereket fiatal fiúk elevenítették meg, ugyanis nőknek tilos volt részt venniük az előadásban. A Globe 14 évig töretlen sikerrel büszkélkedhetett, egészen az 1613-as VIII. Henrik előadásig. Egy óvatlan hiba folytán az egyik színpadi ágyú meggyújtotta a nádtetőt, és csupán két óra leforgása alatt porig égette a teljes épületet. Ennyi idejük volt a nézőknek is a menekülésre, így kisebb pánik ütött ki közöttük. Csodával határos módon azonban egyetlen egy ember sérült csak meg, szerencsére valakinél pont volt egy korsó sör, amivel lángoló nadrágját elolthatták, legalábbis a legenda szerint.
Az új Globe viszonylag hamar felépült, immár cseréptetővel ellátva, azonban Shakespeare ide már nem írt többé darabokat, játszani is csak olykor-olykor volt hajlandó, hiszen ez már nem az a Globe volt, ami a darabjait sikerre vitte. A színház végül 1642-ben zárta be kapuit, az összes többi londoni színházzal együtt, az Angol Puritán Adminisztráció parancsára. Többet nem lépett fel egy társulat sem a világhírű színpadon, ami így az enyészeté lett.
A rendező, Sam Wanamaker (amerikai) 1949-os Londonban jártakor szomorúan tapasztalta, hogy a nagynevű író, Shakespeare nevét csupán egy tábla őrzi egy pub oldalában. Terveket kezdett szőni, hogyan lehetne méltó emléket állítani a zseniális szerzőnek. Célja egy hatalmas komplexum létrehozása volt, oktató- és kutató központtal, mozival, pubokkal, lakásokkal, parkolóval és szállodával. Ez azonban rengeteg pénzt igényelt volna, amit egyrészt 1972-ben egy Hamlet előadás bevételéből kívánt fedezni, mely főszereplőjének Keith Mitchellt választotta, másrészt pedig megalapították a Shakespeare Baráti Társaságot, mely alapítványoktól kért pénzt a megvalósításhoz. Húsz év telt el, az adományok jöttek-mentek, végül, ha az egész terv nem is valósult meg, de 1997-ben átadták az új színházat, melyet a mai napig láthatnak az oda látogatók.
Ma is rengeteg programot kínál a Globe, nem csak előadásokra válthatunk jegyet, hanem több kiállítás és egy könyvtár is vár minket. Emellett színésziskola is lett egyben, ahol a hangtechnikáktól kezdve mindenre kitér a széleskörű színi oktatás. Miután pedig végigjártuk az idegenvezetőnkkel a hajdani Globe és Shakespeare életét bemutató kiállítást, megpihenhetünk a Swan Bar-ban, ahol kiváló minőségű, helyi farmerektől és piacokról beszerzett alapanyagú ételeket kóstolhatunk. Valamint ennek, a 2014-es évnek április 11-ig megtekinthettük Graham Clark Theatrickles című kiállítását, amivel kifejezi a történelem és Shakespeare művei iránti szenvedélyét. A kiállításokra és a Globe túrára a felnőtt jegy 13,50£, a nyugdíjas 12£ , a diák 11£, a gyerek 5 és 15 év között 8£, 5 év alatt pedig ingyenes.
Legkönnyebben a Circle Line metróval közelíthetjük meg az épületet, a Mansion House megállónál kell leszállni, ahonnan 10 perc alatt, a Southwark hídon áthaladva eljuthatunk ide, vagy útközben felszállhatunk a 344-es busz járatra, ami átvisz minket a hídon.
Akit egy kicsit is vonz a történelem, a londoni színházi élet, vagy szereti Shakespeare tragédiáit és komédiáit annak feltétlenül el kell látogatnia, hogy az idegenvezetők segítségével felfedezhesse a régi Globe világát! Akinek pedig mindez nem volna éppen elég élmény, az még ellátogathat a közeli Tate Modern múzeumba is!
Az alábbi videóban pedig kívülről és belülről is megcsodálhatjuk a színházat:
Főbb adatok a Globe színházról:
| Elérhetőség | 21 New Globe Walk, Bankside London SE1 9DT, Egyesült Királyság +44 20 7902 1400 |
| Nyitvatartás | Hétfő-péntek: Idegenvezetés: 09:00-12:30, kiállítás: 09:00-17:30 Szombat: Idegenvezetés: 09:00-12:00, kiállítás: 09:00-17:30 Vasárnap: minden 09:00-17:30-ig |
| Idegenvezetés | Idegenvezetés indul minden fél órában |
| Akadálymentesítettség | A Globe és a Swan Bar is megközelíthető rámpán, tolókocsisok számára |
| Megközelítés | Circle metróvonalon a Mansion House meggállóig, onnan gyalog, vagy a 344-es busszal át a hídon és onnan gyalog |
| Árak | A kiállításokra és a Globe túrára: Felnőtt jegy 13,50 £ Nyugdíjas 12 £ Diák 11 £ Gyerek 5 és 15 év között 8 £, 5 év alatt pedig ingyenes |
Források: Itt Itt Itt
Tajnay Dorottya